mutersors

Tisztelet minden Anyának és Nőnek! Én megírom, hogy miért.

mutersors

2019. május 30. 19:06 - mutersors

adult-black-black-and-white-1493210.jpg

Eleinte ez a kis projekt arról szólt, hogy kicsit kilépjek a komfortzónámból, és belevágjak valamibe, ami nem közvetlenül kapcsolódik az anyaszerepemhez. Mikor rájöttem, hogy mennyire fontos nekem az írás, elkezdett körvonalazódni, hogy mit is szeretnék elérni. Mi a célom? Médiabirodalom! Neem…vicc volt. És nem akarok senkit meggyőzni az én igazamról, vagy arról, hogy az a jó, úgy a tökéletes, ahogy én csinálom, vagy látom a dolgokat. A helyzet az, hogy pontosan ez ellen szeretnék fellépni. Hogy ne az épp aktuális anyus trendeknek akarjuk már megfelelni, vagy beállni feltétlen valaki mögé, mert az mekkora kiráááály! Ki nem szarja le, hogy Miss Pesterzsébet 14órával a szülés után kocka hassal és kemény seggel fotózkodott? Pff...nekem is kocka volt. Egy nagy kocka, lekerekített szögekkel, és már 8 éve tartom a formámat, jó?

Rájöttem, hogy nem az anyaság elől akarok menekülni az írásba, hanem az anyaságból meríteni, hogy hozzám hasonló humorral megáldott nőket, egy-két lelkes férfiembert szórakoztassak, és nem mellesleg megmutassam, mi a konkrét szitu, amit nem kell kiszínezni, vagy feltúrbózni. Nem kell álarcot húzni, és úgy csinálni, mintha óriási élmény lenne minden minutum, csak azért, hogy ne verjenek agyon félig az okosak.

Tény, hogy számomra borzasztóan fontos az egyenlőség, de ez nem csak azt jelenti, hogy ugyanolyan esélyekkel vállaljunk munkát, kapjuk a fizetésünket, akár osszuk fel az otthoni munkákat. Hanem, hogy mindenki számára elérhető legyen az önmegvalósítás. Legyen az mások szemében egy „karrierista ribi”, vagy egy „otthon lébecoló” anyuka, fittnesslédi, vagy akár egy csigatestű monstrum. Nemá’, hogy azért dolgozzon egy nő gyerek mellett, mert ha nem, akkor a társadalom söpredéke, vagy azért járjon körmöshöz, mert különben igénytelen disznó.

A baj azzal van, hogy én pl. mindegyiket szeretném! Nem tudok választani csak egy utat. Valójában nem lenne ez gáz, csak éppen a lehetőségek nem adottak, hogy minden szerepben jók legyünk. És lehetsz te bármilyen lelkes munkatárs, fix, hogy lesz olyan gennygóc, aki a szemedre okádja, hogy rohansz a kölykökért. Ha meg nem jutsz el a szülőire mégsem, akkor tutira lesz olyan, akinek látod a szemében a megvetést, hogy számodra fontosabb a munka, mint a gyerek? Hiába is igyekszel betartani a szénhidrátmentes diétát, és jársz el hájtornára hetente egyszer, az sem lesz szimpi mindenkinek. Ugyanis lehetnél ez idő alatt a gyerekkel. Miért neked tán fontosabb a külső, mint a család? Ember ez?! Aztán, mikor hulla fáradtan, teljesen kikészülve eszed az utolsó kakaós csigát a kamrában, és hazudod a gyereknek, hogy sajnos megromlott, akkor ott van benned a lekiismi furdalás, hogy baszki, milyen példát mutatsz a kölköcskéknek?

Néha, az jut eszembe, hogy esetleg valami komoly agybetegségem van. Skizofrénia? Mennyivel könnyebb lenne az életem, ha leszedálnám magamat, és boldoggá tenne az a tudat, hogy csak anya vagyok, és papó. Eh…nem is kell nekem más. Kit érdekel az egyenjogúság?! Kit érdekel, hogy gyerekkel a munkakeresés konkrétan kuka, vagy legalábbis olyan kompromisszumok árán, amiket gyerek nélkül kurvaélet, hogy senki nem vállalna be?! Jó nekem, hogy csak sikálom a budit, és nézem a gyereket, hogy nő a haja. Nem rosszak a lidl-s rucik, és a szoptatós melltartómat is használhatom, pedig már évek óta nem játszunk ilyet. Vagy mondjuk, lehet a másik irány. Dolgoznék 8 órában, keresném a nagy lóvét, és majd nevelné a gyerekeket a szomszéd néni. Kicsit furi, de biztos nem kérne sokat. Venném a Gucci táskát, és amúgy játszanak a gyerekek az oviban, én ilyen hülyeségekre nem vagyok kíváncsi. Lennék bikinimodell senior kategóriában. Na, jó. Egyik sem jó ötlet. A bikinimodellség nem játszik (köszi, gyerekeim!), és nem különösebben élvezem a házimunkát sem.

Valamit kezdeni kell ezzel, ami van. Valahogyan össze kell hangolnom az összes Krisztikét. Az anyát, a feleséget, a jómunkásembert, az elképzelt futót, a nagyonjóarc barinőt, háztartási robotgépet, kutyaidomárt, foci-lovert, fitnesz és szépség gurut, és végül MUTER-t, aki imád írni, a fikáló szavak ellenére. Mindegyiket élvezni akarom, amennyire lehet és kihozni a legtöbbet ebből, leszarva az elvárásokat, meg hogy kinek mennyire tetszik a dolog. Na, ez a muterizmus alapelve! És ez, amit még én nem csinálok túl jól, de most megiszom a sörömet, amit lehet még tegnap töltöttem ki, megnézem a South Park felvezető muzsikáját és mivel már pontosan 20:59 van, elalszom a kanapén! Kibaszottul tudok élni! Ezaaaz!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mutersors.blog.hu/api/trackback/id/tr414870546

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása