mutersors

Tisztelet minden Anyának és Nőnek! Én megírom, hogy miért.

Első osztály, pipa!

2019. június 24. 11:37 - mutersors

book-748904_1920.jpg

A kislányom pénteken megkapta a bizonyítványát. Nagyon klassz volt az évzáró. Eldöntöttem, hogy soha többet nem megyek. Na, jó, az elejére benézek, csak azért, mert rettegek az osztályfőnöktől. Olyan szigorú asszony, hogy nem merek a szemébe nézni. Két hete szóltam neki, hogy nem tudunk részt venni a főpróbán, mert a szünidő első hetére szerveztem a családi nyaralást. Én balga. Júj, de csúnyán nézett rám. Majdnem lefújtam az egész progit, annyira beszartam. De a gyerek általánosságban szereti, szóval nem gáz, hogy nem vagyunk pajtások.

Szóval, az első év. Rettegtem tőle tavaly nyáron, mert Mucikám olyan kis vézna, tündérbogár bébike volt. A táska kb. háromszor szélesebb, mint ő. Az óvodában is belém ültették az ideget, hogy „hááááát….lehet jobb lenne neki egy Waldorfban”. Mert olyan kis „elvarázsolt”. Persze, mocskosul jó ötlet, hogy az ovi, bölcsi, suli háromszöget nem kicsit kiszélesítve hurcibáljuk egy másik településre, ahelyett, hogy elsétálnánk mindhárom helyszínre. Nyilván, azért megnéztem, hogy mit adna, mert szeretem a gyermekemet, de eldöntöttünk, hogy adunk egy esélyt ennek itt. Az első hét után már biztosra vettem, hogy inkább lesz magántanuló. De szerencsére felmértem a saját képességeimet, és elhessegettem a gondolatot. A „fecskefarok”, meg a többi írásos feladat nem ment jól, de aztán Cicmic kikerült az iskolai Dicsőség v. Büszkeség falra. Még mindig nem sikerült megjegyeznem, de a lényeg, hogy kikerült, az első matek „felmérő” eredménye miatt. Mateeeeek?!!??!?! Az én gyerekem? Jó, általánosban még én is hasítottam, de a középsuliban már fixen kiderült, hogy antitalentum vagyok. Szóval, eléggé meglepődtem, mert ugye ki számított erre? Szemétláda vagyok, mert nem hittem a gyermekemben, mi? Benne hittem, csak a körülményekben nem. Azé’ bíztam benne, hogy apjától is örökölt valamit. Aztán a kövi hónapban is kint volt a neve a Szövegértés tantárgy végett. Na, mondom baszki…a lányom egy zseni! Az osztályfőnök ugyan használta azt a kifejezést a félévi értékelésben, hogy „igénytelen”, de kiderült, hogy nem vagyunk ezzel egyedül, így elengedtem. Végülis tény, hogy nem különösebben zavarja, ha okádék a szobája, gyanítom, hogy bent sem sokkal jobban figyel a rendre. A rajz képességeit is lifikázta kissé a tanító néni, amiért pipa voltam, nem kicsit. Ugyanis szerintem csodálatosan rajzol a kislányom. Lehet, hogy nem szabályos, meg a színezést is szabadon értelmezi, de ki nem szarja le? Úgy értem, hogy miért baj ez? Itt nem arról van szó, hogy a 2+2=4 neki 5. Csak nem úgy rajzol, mint mindenki más. De erre meg azt mondtam neki, hogy valójában fantasztikusan rajzol, csak vannak olyanok, akiknek nem tetszik, pl. az osztályfőnökének. Ami legyen az ő baja. Rohadtul nem számít.

Februárban jött az e-napló. Előre sajnálom a kölyköket. Bár lehet nekik meg lesz a saját elképzeléseik erre. Nem is tudom. Meghackelik?! Én anno, elég komolyan vettem, hogy privát intézzem az ellenőrzőmet. Anyám középsuliban nem is találkozott vele. Sajnos, mindig beszedték, amikor kérte. Természetesen én írtam alá, de csak, hogy megkíméljem édesanyámat. Na jó, nem is. A barátnőmmel rendszeresen versenyeztünk, hogy ki tud nagyobb őrültséget beírni az igazolásokhoz, úgy, hogy az ofő alá is írja. Eléggé magasról leszarta miket írtunk be, ezért pofátlanul toltuk. Asszem a barátnőm nyert, azzal hogy „Tisztelt Tanárnő! Noémi, a tegnapi napon nem tudott bemenni, mert kutyájának gerinc bántalmai voltak. Köszönettel…” Az kurvaélet, hogy nem 3 napot igazoltunk, mint ahogy mostanság szabályozva van. Mindenesetre az e-napló tönkretette volna a kapcsolatomat anyuval, és persze a szabadságomat is.

Az biztos, hogy idén több beírást kaptam én a lányom üzenőjébe, mint ő. Pl. a matek munkafüzet helyett a környezetet tettem be, vagy az első héten elhagyta a számoló korongos dobozát, amit én nem tudtam másnapra pótolni. Sajnos, nálunk a faluban még egy épkézláb közért sincs, nem hogy ÁPISZ. (Jessszum, nagymuter lettem. Ő is ilyen ősrégi elnevezéseket használ, mint tanácsháza, meg Felszabtér… ÁPISZ= Papír- Írószer bolt.) A vége fele már csak annyit kaptam, hogy RADÍR és egy hiányjel. Drága babám mindent elhagyott, én meg vagy elfelejtettem pótolni, vagy csak nem tudtam.  Mindenesetre az évzárón hiába vártam, hogy oklevelet kapjak. Belátom, hogy nálam passzívabbak kevesen voltak. Egyrészt a meló, másrészt a 3 gyerek, harmadrészt az érdektelenség teljes hiánya miatt volt ez. Próbáltak rávenni, hogy legyek SZMK tag, de én nem igazán komázom ezeket a tisztségeket. Örülök, hogy minimálisan helyt tudok állni szülőként, nemááá, hogy más szülőket képviseljek. Kapnám ott is a beírásokat, hogy ergya vagyok. Szerelmetes violám viszont kapott oklevelet. És ajándékot is. Én persze a föld felett lebegtem a boldogságtól, olyan büszke voltam rá. Rohadjak meg, nem azért, mert „jaaaj az én lányom, nekem köszönhet mindent, tessék engem is megtapsolni”. Mert az égvilágon semmi közöm ahhoz, hogy kiváló lett a bizije. Azért lett így, mert elképesztően csúcsszuper gyerek! Kb. négyszer tanultunk vele, akkor is összevesztünk. Mellesleg soha nem voltam híve az otthontanulásnak. Dolgoznak eleget bent a suliban. Főleg elsőben. Hazajön, akkor játsszon, meg szívja a vérem olyan okokból kifolyólag, aminek semmi köze a leckéhez

Na, de most már jöhet a szünet. Nem kell többet ceruzát hegyezni, korongot vágni, be- kipakolni, és nem lesz meglepetés zsömle a táskában, ami már felvette a környezete színét. Vakációóóó!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mutersors.blog.hu/api/trackback/id/tr2514909082

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása