Tegnap újra összejöttünk. Na, nem úúúgy. De több, mint 20 év után, már 3 gyerekes anyukaként együtt mulattam a srácokkal. Óriási volt. Imádtam, minden percét. Ja, nem mindent, mert már öreg vagyok tolerálni a gyökereket, de „fiúk” aaaanyira csúcs szuperek voltak, hogy még mindig sírok. Azért is, mert fáj minden tagom, és úgy festek, mint mikor átmulattam lánykoromban egy Hegyalja napot.

A kislányom pénteken megkapta a bizonyítványát. Nagyon klassz volt az évzáró. Eldöntöttem, hogy soha többet nem megyek. Na, jó, az elejére benézek, csak azért, mert rettegek az osztályfőnöktől. Olyan szigorú asszony, hogy nem merek a szemébe nézni. Két hete szóltam neki, hogy nem tudunk részt venni a főpróbán, mert a szünidő első hetére szerveztem a családi nyaralást. Én balga. Júj, de csúnyán nézett rám. Majdnem lefújtam az egész progit, annyira beszartam. De a gyerek általánosságban szereti, szóval nem gáz, hogy nem vagyunk pajtások.