A gyomrom csavarodik vagy hatot ettől a témától. Azt hittem, hogy első gyereknél dráma ez, mert az ember még világtalan, és túlparás. De nem. Ez soha nem könnyű. Rohadt nehéz, kimerítő program. Folyton erről a nyomorult új köznevelési törvényről hallok. És az anyukákat, hogy milyen ez már, hogy az éppen 6. éves gyerkőcöt iskolába kell kényszeríteni.  Megértem. Tényleg nem jó ez. De mi van, ha mi a másik oldalon állunk. Szeretnénk, ha jövőre a gyermekünk iskolás lenne, de lehet, hogy nem jó ötlet.

Ahogy mondtam, elmentem a jószomszédasszonyomhoz, aki táplálkozási tanácsadóként megmondta, hogy ez nem klassz így. Jó, ezt én is tudtam…de ez már hivatalos. Úgy indult, hogy kitöltöttem egy csomó tesztet, meg írtam étkezési naplót is. Kiderült, hogy amúgy nem eszem bitangosan sokat, és végülis vannak értelmes elemei is, de összességében teljesen tarthatatlan, amit művelek. Totál idegben, kevés alvással, nyilván sok kávéval és nem rendszeres kajálással pöccre tettem a beleimet. Azt beszéltük, hogy először talán ezt kéne rendezni. A család marad, ebben megegyeztünk, így a többit kell megváltoztatni.