Ahogy mondtam, elmentem a jószomszédasszonyomhoz, aki táplálkozási tanácsadóként megmondta, hogy ez nem klassz így. Jó, ezt én is tudtam…de ez már hivatalos. Úgy indult, hogy kitöltöttem egy csomó tesztet, meg írtam étkezési naplót is. Kiderült, hogy amúgy nem eszem bitangosan sokat, és végülis vannak értelmes elemei is, de összességében teljesen tarthatatlan, amit művelek. Totál idegben, kevés alvással, nyilván sok kávéval és nem rendszeres kajálással pöccre tettem a beleimet. Azt beszéltük, hogy először talán ezt kéne rendezni. A család marad, ebben megegyeztünk, így a többit kell megváltoztatni.

Most bizonyára mocskosul szar ember leszek sokak szemében, de ezen a ponton már lefosom.

Kemény volt ez a nyár. Nem csak azért, mert nekem nem való ez a hardcore trópusi meleg, hanem mert 11 hét nyári szünetet kellett lenyomni. Fingom sem volt gyerekként, hogy ez ilyen hihetetlen kimerítő biznisz. Már márciusban hetekre lebontva megszerveztem, hogy mikor legyen, és hol a családi nyaralás. A férjemmel előre le kellett rendezni a melóhelyen, hogy mikor vagyunk alkalmasak „munkára”. Azért az idézőjel, mert nem igazán éreztem, hogy mikor éppen dolgoztam, akkor elnyerhettem volna a hónap dolgozója elismerést.

Nemsokára kezdődik a suli-ovi-bölcsi szezon. De én olyan mocskosul pipa vagyok. Komolyan mondom, hogy ami nálunk folyik, az vicc. Most arra célzok, hogy ami az anyák között zajlik. Az a sok rettenet okos ember, aki tolja a fikát a másik arcába. Eszükbe sem jut, hogy mekkora kárt tudnak okozni vele. Állandó megfelelési kényszertől szétfeszülő ember az anya, aki a legjobbat szeretné a gyermekének, és ahelyett, hogy támogatást kapna ehhez, csak az állandó lelkiismeret furdalást kapja. A non-stop ítélkezést, és kritikát. Mi a bajuk ezeknek?

Nem, baszki, én már nem is tudom. Azóta, hogy 8 éve terhes lettem, csak nagy ritkán adódik meg, hogy egész éjjel alszom, és/vagy reggel ébredek, nem pedig hajnalban. Na, nem azé’ mondom, mert rinyaviadal van, tudom, retek unalmas a téma. Ja, és azt is tudom, hogy ha már versenyről van szó, mi anyák szeretünk kurvára elől lenni, a kinekagyerekealegjobbalvó játszmában. Általában lebénulva hallgatom, az olyan megjegyzéseket, miszerint “az én babám 6 hetes kora óta átalussza az éjszakát”. Miapicsa?! A legjobban teljesítő gyerekem 1.5 évesen durmolt először reggelig. És amióta 3 db gyerekem van, felváltva szórakoztatnak. Néha teljes létszámban megy a buli. Szal, én ebben énvagyokalegnagyobbistenkirálynőmeragyerekemalszik összecsapásban, nemhogy az utolsó lennék, de simán diszkvalifikálnának a nevezésnél!

Emlékszem, amikor először vártam kisbabát, kioktattam a nővéremet, hogy „nem terhes vagyok, baszki, hanem ÁLLAPOTOS”. Pfff…kis buta voltam, és kb. 8 hetes kismama. 25 héttel később már nem voltam se várandós, se állapotos! Mocskosul TERHES voltam. Másodjára, a fiúcskámmal már illúzióktól mentesen mentem bele a dologba. A végén mégis csak volt némi meglepetés. Szerelmetes babám azóta is rendszeresen feladja a leckét!