mutersors

Tisztelet minden Anyának és Nőnek! Én megírom, hogy miért.


Szülinapos őrület gyerekkel

2019. december 08. 21:17 - mutersors

A két nagyobbik gyermeknek december elején van a szülinapjuk. Ez már a középsőm születése körül is nagy fejfájás volt nekem. Biztos én vagyok rosszul összerakva, de komolyan megőrültem a gondolattól, hogy a kisjánykám 2.szülinapján nem lehetek vele, mert ugye én szülöm a tesót. Gáz, hogy nem a szülésen pörögtem, vagy, hogy a babukámmal minden rendben legyen, hanem, hogy az első szülöttem szülinapjáról nehogy lemaradjak. Jó, igazából akkor még nem is ismertem a kishercegemet, szóval remélem megbocsájt nekem. Mindenesetre azóta is a születésnapok komoly kihívásként vannak jelen az életemben.

three-pineapples-with-gold-party-hats-1071883_1.jpg

Eleinte, mint totál kontroll mániákus anyuka, mindent pontról pontra megszerveztem. Ki, mikor, mit hozhat. Mentségemre szóljon, hogy el akartam kerülni, az egészségtelen, vagy káros cuccokat. Jaj, amiket lehet kapni mostanában játékokat. Borzalom. Szóval, nem akartam se gyilkolászós, tankos, vagy esetleg lenyelés-veszélyes játékokat a fiúcskámnak, a lánykámnak meg túl nőcis dolgokat, amik nem neki valóak. Aztán ebből az lett, hogy már követni sem lehetett, hogy kinek mit mondtam. Hiába volt 3 regisztrációs rendszerem, mégis elvesztem. A következő próbálkozásom volt az abszolút bukás. Arra gondoltam, hogy mindent én magam szerzek be, akkor majd sokkal jobban tudom szervezni a dolgokat. Ha nincs A, akkor rögtön tudom, hogy hol keressem a B-t. Remek ötlet volt. Elköltöttem 2 fizetésnyi pénzt, és én ugyan nagyon minimál költőpénzt határoztam meg (nyilván, nem ezzel vásizzuk meg a gyerek szeretetét), mivel nagy a család, csak úgy ömlött ki a lóvé a kezemből. Folyamatos idegállapotban voltam, mert nem érkezett meg a csomag, vagy nem olyan volt az áru. Ja, és persze, mivel úgy volt ésszerű, én csomagoltam be mindent. Mivel este 21 órától szabadulok csak a kölköcskéktől, szóval napokig voltam elzárva az ajcsikkal. Teljes kudarc volt. Senki nem értette, hogy miért vagyok olyan feszkós, és mi a bajom, mikor mindenki meghatódva ünnepelt. Én meg néztem, és arra gondoltam: "Ah, Krisztiiiii...mekkora sztár vagy már, hogy ilyen jót találtál ki, és rendeztél össze!" Erre a gyönyörűim: "Hurrrráááá...ez a legjobb meglepetés...Te vagy a legjobb!!!!" Én a sarokban veregettem a saját vállamat.
Na, mondom elég is. Legközelebb már marha jó lesz, még egyszer ilyen állat nem leszek. Mondtam is mindenkinek, hogy lefosom ki, mit hoz, ha akar hoz valamit, ha nem, az sem érdekel. Boldogan fogom várni, a kicsikéim szülinapját. Hahaha...ahogy én azt elképzeltem. A szülinapok előtt sorra jöttek a rokonok, és barátok, és mindenki az én nyakamra, hogy minek örülnének a gyermekek. Egyrészt megértem, mert annyi játék van már mindenütt, és a nagy választék, és az igények totál elbizonytalanítanak mindenkit. Másrészt olyan könnyű ez így. Semmi rizikó, semmi felelősség, semmi feladat. Csak megkérdezi a másikat, hogy mi kell, ő agyal, számolgat, utánanéz (mert nehogymá' egy olyat mondjon, amiről kiderül, hogy mocskos drága), bemegy a boltba/megrendeli, kifizeti és tádáááám! A másik verzió, amivel szintén én szívok. A totál blőd ajándékok. Természetesen ezek sem rosszindulatból érkeztek. Ki ne vágyna olyan játékra, ami olyan hanggal van, hogy az ember agya 2 perc után kifolyik?! A kreatív játékokat csak nálunk nem tudják rendesen használni? Nem tudom, de az fix, hogy gyakorlatilag új bútorzat, és padló kell az ünnepek után, mert természetesen minden kifolyik, és leragad, és elszíneződik. Nem úgy néz ki nálunk a közös bolondozás, mint a reklámokban.
Néha vágyom az őskorra. Amikor én voltam gyerek. Nem volt ennyi játékbolt, ennyi lom, ennyi zsé, szerintem még rokonom sem volt ennyi. Nem sok emlékem van a születésnapjaimról (kell a hely a gyerekeim dolgaira), de tuti, hogy 2-3 ajándék volt a max. Összesen! És nem azért, mert a gyémánt díszítéses barbie dzsip épp elég volt. Volt 1 mindentvivő ajesz, és még 2 biszbasz, azt papó. Most konkrétan 2 (!) szelektíves zsákot megtöltök csak a csomagoló papírokkal, meg a játékcsomagolással. Botrány. Minden olyan biztonsági rögzítésekkel van ellátva, hogy a férjem 120 kilós szerszámtáskájával szedek ki egy babát a dobozából. Minden külön műanyag izékével odafogatva, van, hogy még csavarozva is van, aztán kispapírban, majd bele egy nagy kartonba. Hát mivan?!
Rohadjak meg, tényleg nem nagy és drága dolgokat kapnak. És én hiába is akarnám, hogy utalják a babakötvénybe (lol), és adjanak együtt 1 db apróságot a családék, nem jó. Mert az nem adja, hogy 1 filctoll készlet, vagy 1 db autó legyen az ajcsi.

Nekem mindig is a babáim öröme volt a legfontosabb. Ezért próbálok mindent jól csinálni, hogy végül nekik über szupi szülinapjuk legyen. Nem azzal, hogy sport autót, vagy 8 emeletes baba házat kapnak, hanem, hogy tényleg olyat kapjanak, amiről tudom, hogy örömöt szerez majd nekik. De ennyi ajándéknál képtelenség. Tudom, hogy mindenki csak örömet akar szerezni. Nyilván ezért is jönnek és hoznak indokolatlan mennyiségű csokit és tortát is. Én meg vagyok a vasorrú bába, amikor azzal a lendülettel el is kobzom őket (az ő érdekükben), hogy majd a testemben végezzék (ma már nem, mert tiszta vagyok, és felhagytam ezzel a káros szokásommal), vagy szépen apránként majd megkapják. Bevallom, hogy ez ritkán történik meg, mivel általában a születésnapok után én befekszem a spájzba, és szívem szerint magamra rántanám a polcrendszert, de mivel minden évben bízom a következő vidám, boldog szülcsinapcsizásban, inkább felzabálok mindent, amit a gyerekek nem ehetnek meg.

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása