Ahogy mondtam, elmentem a jószomszédasszonyomhoz, aki táplálkozási tanácsadóként megmondta, hogy ez nem klassz így. Jó, ezt én is tudtam…de ez már hivatalos. Úgy indult, hogy kitöltöttem egy csomó tesztet, meg írtam étkezési naplót is. Kiderült, hogy amúgy nem eszem bitangosan sokat, és végülis vannak értelmes elemei is, de összességében teljesen tarthatatlan, amit művelek. Totál idegben, kevés alvással, nyilván sok kávéval és nem rendszeres kajálással pöccre tettem a beleimet. Azt beszéltük, hogy először talán ezt kéne rendezni. A család marad, ebben megegyeztünk, így a többit kell megváltoztatni.

Bevallom férfiasan (muhaha, milyen duma ez?!), hogy az utóbbi években elhanyagoltam egy régi szerelmemet, a futballt. Amióta megszületett a kislányom, egyszerűen nem tudok végignézni egy teljes meccset. Nem az ő hibája, hanem valamiért nem tudok figyelni. Állandóan máson jár az agyam, és nehéz olyan mérkőzést találni, ami úgy ki tudna kapcsolni, mint a kedvenc sorozataim. Gáz, mert még egy tetoválás is emlékeztet erre a különleges kapcsolatra. De most...Minden más lesz. A női foci VB miatt újra fellángoltam.