Ahogy mondtam, elmentem a jószomszédasszonyomhoz, aki táplálkozási tanácsadóként megmondta, hogy ez nem klassz így. Jó, ezt én is tudtam…de ez már hivatalos. Úgy indult, hogy kitöltöttem egy csomó tesztet, meg írtam étkezési naplót is. Kiderült, hogy amúgy nem eszem bitangosan sokat, és végülis vannak értelmes elemei is, de összességében teljesen tarthatatlan, amit művelek. Totál idegben, kevés alvással, nyilván sok kávéval és nem rendszeres kajálással pöccre tettem a beleimet. Azt beszéltük, hogy először talán ezt kéne rendezni. A család marad, ebben megegyeztünk, így a többit kell megváltoztatni.

Tegnap újra összejöttünk. Na, nem úúúgy. De több, mint 20 év után, már 3 gyerekes anyukaként együtt mulattam a srácokkal. Óriási volt. Imádtam, minden percét. Ja, nem mindent, mert már öreg vagyok tolerálni a gyökereket, de „fiúk” aaaanyira csúcs szuperek voltak, hogy még mindig sírok. Azért is, mert fáj minden tagom, és úgy festek, mint mikor átmulattam lánykoromban egy Hegyalja napot.