Reggel van. Alig látok, de csak be kellett jönni dolgozni. Milyen jó is volt, mikor a suliban ilyenkor simán kihagytam az első órát, vagy rosszabb esetben mondjuk aludtam kicsit bent. Oké, előfordult, hogy kiestem a padból, ami kicsit ciki volt, de leginkább senkit nem érdekelt. De most már más szelek fújnak. Érettebb, és bölcsebb vagyok. Muhahaha...Nem is. Nyilván fantasztikus példakép vagyok a gyerekeim szemében, de elgondolkodtam. Tényleg a tökéletességre kell törekedni? Mondjuk, akár törekszem rá, akár nem, nekem nem megy. Ezt 8 évnyi anyaság mondatja velem. Sajnos, be kell látnom, hogy nálunk a tökéletlenségben van meg a szépség (valahun elásva!).

Először is köszönöm az Alma együttesnek, hogy soha többet nem fogom már kimondani ezt, pom-pom-porpom-pom nélkül. Soha!

Azt kell mondjam, hogy végtelenül hálás vagyok, hogy eddig ilyen sikeres életpályát futottam be. Nehéz ezt nevetés nélkül leírni. De téééényleg nagykirály vagyok. Így, közel a 40-hez hasznos, és értékes tagja lettem a társadalomnak. Na, de a viccet félretéve, eme jeles napon visszagondoltam az életemre, és rájöttem, milyen jó kis történeteim vannak. Nem állítom, hogy bármelyikről meg fognak emlékezni a történelem órákon, de én marha jól szórakozom most.

Visszafele haladva az időben, néhány fontos mérföldkő és rám jellemző ilyen...