1. nap (még mindig)
A gép 8 perces késéssel indul, amit még az én türelmetlen agyam is könnyen befogad. A repülést általában jól bírom, de azért amióta gyerekeim vannak, mindig elrebegek egy-két imát, hogy nehogy elbaszarintsa a pilóta a dolgokat. A biztosítást sikerült ugyan a reptéren megejteni, mert persze otthon elfelejtettem, szóval legalább ez rendezve lett, ha bármi gáz történik.
Annyi szó esett már arról, hogy az anyukáknak nem sok szabadidejük van. Az, hogy pl elutazzanak kettesben a szerelmükkel...Pfff...Kb esélytelen. De mi van akkor, ha ez nagy ritkán megadatik? Sokan gondolják, hogy ez simán egy óriási boldogság, és vidámság. Megy a hejehuja orrvérzésig. Tévedés. Legalábbis nálam. Mondjuk, lehet megint velem van a baj, és rosszul vagyok összerakva. Mi a rosseb bajom van?