Először is köszönöm az Alma együttesnek, hogy soha többet nem fogom már kimondani ezt, pom-pom-porpom-pom nélkül. Soha!

Azt kell mondjam, hogy végtelenül hálás vagyok, hogy eddig ilyen sikeres életpályát futottam be. Nehéz ezt nevetés nélkül leírni. De téééényleg nagykirály vagyok. Így, közel a 40-hez hasznos, és értékes tagja lettem a társadalomnak. Na, de a viccet félretéve, eme jeles napon visszagondoltam az életemre, és rájöttem, milyen jó kis történeteim vannak. Nem állítom, hogy bármelyikről meg fognak emlékezni a történelem órákon, de én marha jól szórakozom most.

Visszafele haladva az időben, néhány fontos mérföldkő és rám jellemző ilyen...

Megmondom a frankót, hogy sosem tartottam fontosnak, hogy órákat kínlódjak a tükör előtt, csak azért, hogy jobbképű legyek. Már ősidők óta úgy kérem a frizurát a fodrásztól, hogy kurvagyorsan tegye le a körkefét, mert én nem fogok otthon ezzel bajolni, szal semmi értelme, hogy a fodrásztól kijövet tip-top legyen a séróm, aztán mikor otthon próbálok hasonlót alkotni, akkor meg olyan legyek, mint a kutya, mikor kint marad az esőben.