Engem is megihletett az anyák napja. De én egy másik oldalt hoztam. Egy olyat, amiről főleg anyák napján nem szabadna beszélni. Mert most mindenki könnyes szemmel emlékezik az anyukájára, aki már sajnos nincs vele, vagy öleli szorosan, bízva abban, hogy még sok ilyen nap lesz. Anyukák meg félig maguk alá pisilnek a gyönyörűségtől az ovis anyák napi műsoron. Amúgy én is! Én úgy sírok ilyenkor, mintha a gyerek minimum az Olimpián lépne a dobogóra. Hát basszameg ott végem lenne tutira.

Nekem van 3 csodálatos gyermekem, akiket szívből szeretek. 3 cula, akikért élek, akikért mindent megtennék és mindent meg is teszek. Az egész világom 8 éve a gyerekeim körül forog. Amiért hálás is vagyok. Őszintén!

De egész nap az jár a fejemben, hogy holnap nekem mitől lesz más, mint ma. Biztos vett a férjem virágot a gyerekek nevében, amit megkapok. Cukik. Szerelmeim! Visszapörgettem az elmúlt 8 anyák napját és rájöttem, hogy ja…igazából semmi nem lesz másképp. Ha úgy nézzük, nekem mindennap anyák napja, mert mindennap van valami, ami ráébreszt újra és újra, mennyire imádom ezeket a kis tökfejeket. Mindennap megnevettetnek, mert óriási bohócok, és mindennap elérzékenyülök, mert über cukik ám. Mindennap kapok egy legóizét, amit nekem készítenek, vagy egy gyurma izét, esetleg papírizét. Mindig az első falat az enyém a homoktortából!

De azt is el kell mondani, hogy igazából nincs anyák napja, születésnap, névnap, hétvége, szabadság, vakáció stb. mivel pontosan ugyanazt a hígfost kell kavargatni minden áldott nap. Tökre bírom a gyerekekben, hogy nincs megjátszás, nincs színjáték, hogy most úgy csinálnak, mintha kis angyalok lennének, csak azért, mert az én ünnepem van. Vagy, mi…Mivel mindennap őrület van. Mindennap van veszekedés. Mindennap ölik egymást a gyerekek. Mindennap takarítok. Mindennap pakolok. Mindennap fürdetek. Mindennap altatok. Mindennap fáradt vagyok. Mindennap éjszakázok. 8 éve mindennap kakás pelenka szag van a házban. És gyakorlatilag már kifejezetten frusztrál, mikor a melóban be kell zárni az ajtót a budiban (van, hogy elfelejtem, ami elég kínos).

És most épp csúnyán felbasztak a kölkeim, ami tök általános. Mármint, hogy zsiványok. De engem, azért is húzott fel ez annyira, mert holnap anyák napja lesz. És mi az, hogy ilyenkor így viselkednek? Minimum 1 hétig kéne rózsavízben füröszteni, és szirmokat szórni a lábam elé. Erre, ez. De baszki, az a kemény, hogy tökre nem kéne így lennie. Nem kéne nekem szarul érezni magam, amiatt, hogy a bőrt lenyúzzák rólam, még anyák napja tájékán is. Mint mindig. Nem kéne szarul éreznie magát egy anyának sem, mert a mindennapokban túl nagy az elvárás. Túl sok a teher. És nem rózsaszín a világunk. Nem kell minden percben rettenet boldognak lenni, attól nem lesz kevesebb. Mégis, inkább magukra erőltetik a mosolyt, és úgy tesznek mintha…Kurva nagy áhitattal ecsetelik, hogy ez a leghálásabb munka. És aaaah…ez nem is munka! Ez egy áldás! Az basszameg, de kurva nehéz is. És emiatt jogunkban áll, ha épp úgy van kiakadni. És sírni. És elszaladni. És elvágyódni kicsit. Még anyák napján is! Aztán meg pár perc múlva úgyis kisírt szemekkel, megrázod magad és újra szerelmesen nézed, ahogy a gyereked eszik. Mert oooolyan cuki!

Mindenkinek küldeném, a Christina Perry egyik számát, mert olyan kurva jó hangja van a nőnek, és ez a dal is odaver! Anyukák is emberek, nem gépek!