A napokban felkerült a „szépségápolós” cikkem egy anyukás-gyerekes oldalra, ami generált némi negatív visszhangot, néhányán lelkes kommentelő körében. Kicsit elgondolkodtatott. Na, nem azért, mert magamra vettem, bár simán leigénytelenezett a csajé, és jó páran egyet is értettek vele, mivel pontosan tudom, hogy nem vagyok az. Azt is, hogy akibe szorult egy csepp humorérzék, az levágta, hogy az egész bejegyzés csak poén, és nyilván saját tapasztalaton alapszik, mégis lényegében az életemből kiragadott, komoly öniróniával megspékelt vicc halmaz. Szóval, mondhatnám, hogy jóvan, nem mindenki érti ezt a fajta humort. De amiket a hölgyemény megfogalmazott, elindított bennem egy kemény feminista/muterista érzést.

Idézem: „sz*rik az egészre iksz gyerek mellett...Nem tart sokáig lekapni azt a bundát innen-onnan,vagy levágni 20 darab körmöt,megreszelni egy kicsit a sarkat, stb... Akinek ennyire nem futja, az nem elfoglalt és fáradt,hanem szimplán igénytelen..” Egy kedves barátnőm, aki komoly elvekkel rendelkezik, és még blogot is vezet, úgy érezte, hogy nem hagyhatja szó nélkül. Írt is olyanokat, hogy ez amúgy csak tréfa, és mellesleg, nem mindig móka és kacagás ez a művelet, főleg, ha az embernek nincsen erre ideje. Ettől még ez nem igénytelenség. No, erre jött is a válasz, amit szintén vidáman lájkoltak a nők! „...én nem gondolom,hogy olyan sok időt venne igénybe...Gyakran nekem sincs kedvem ezeket megcsinálni,de a nők életében ez alapvető higiénia. És ha az embernek gyereke van, akkor még példát is kell, hogy mutasson! Kitől fogja a gyerek megtanulni (vagy nem megtanulni) ha nem a szülőtől?!”

Mi a picsó?! Csak azért kérdezem, mert tényleg. Mivaaan? Valami baj van a fejekben. Már régóta érzem, de most már egészen biztos vagyok ebben. Nem az a baj, hogy valaki nem érti az öniróniát, vagy ilyesmi, hanem ha tényleg leírja, felvállalja az ember lánya, hogy nincs idő vagy energia ezekre, vagy csak leszarja, mert nem mostanában fog nevezni a Miss Balatonra, akkor erre ez a reakció? Baszki, lehetne még több terhet tenni egy nőre vagy jelen esetben anyára?

Bennem is, mint minden nőben, van igény a szépségre. Sőt. Én mondjuk, elég hiú vagyok. És rühellem, hogy nincs időm ilyesmire. De ja, mérlegelnem kell, hogy mire, mennyit szánok. Ez nem picsogás, meg rinya, hogy „jaaaj, de nagyon nehéééz”. Ezek tények. Szeretnék jóképű lenni, leginkább magam miatt. Ezek szerint, most pisáljam össze magam, mert valószínűleg a gyermekem is igénytelenen lesz, mert nem tanítom meg őt, hogy ha törik, ha szakad „neked jól kell kinézned lányom“, mert ez a követelmény. Hol a halálban élünk? Várjam otthon a férjem, idült mosollyal, full sminkben, meg frizkóval, és persze kipöccintett testtel, mikor lóg a nyelvem a melótól, nehogy már elhagyjon valami luvnyáért? Hát azé nebassz!

Ne értsetek már félre, bár a példa azt mutatja, hogy simán lehet, nem az igénytelenség mellett propagálok. Igen, szerintem is tökre fontos, hogy alapvetően ügyeljünk magunkra. De végül is ki határozza meg, miben is merül ki az igénytelenség? Hogy nem jutok el fodrászhoz? Vagy nem manikűrözök? Ki nem szarja le? És a lényeg, ami nekem átjött ezekből a hozzászólásokból, hogy miért is kötelező ezt csinálni. Azért baszki, hogy megfelelj másoknak. Mert nő vagy. És egy nő ne engedje el magát. És anya vagy. Az anya mutasson példát a gyerekének, és tanítsa meg, hogy egy nő nem engedheti el magát. Nem teheti meg, hogy nincs ideje a külsejére. Aha, persze.

És mi van akkor, ha az ember nem áll be a sorba? Mondjuk, teszem azt, nem fodrászkodik, nem jár körmöshöz, esővízzel mossa a haját, és abban hisz, hogy a természet anya szőrősre teremtett minket, így lefossa a legújabb szőrtelenítő trendet. Ezek szerint, ő nem nő, nem anya, igénytelen, és tűzre vele!

Ahogy már korábban részleteztem, milyen elvárások vannak az anyákkal, és amúgy a nőkkel szemben. Legyen ÉNIDŐD, tornázzál, tudjál főzni, a ház legyen tip-top, a gyerekek jól neveltek, az összebújáshoz is légy mindig alkalmas, mert azt úgy kell. Egy oldalról kapod az ívet, hogy ez a női princípium, szóval élvezd is, és amúgy legyen ennyi kielégítő. Hagyományos értékek, mondják az „okosok“. A másik oldalról, te a társadalom mihaszna tagja vagy, mert nem dolgozol, hát keress munkát is, és valósítsd meg önmagad, de csak olyan szinten, amit a világ megenged neked. Mert alapjába véve, neked az első a család! Na, baszki, ezen igazodj ki!

Az borzaszt el kegyetlenül, hogy nem is a férfiak osztanak ki, hanem a nők. Ők azok, akik szerint a külsőségek ilyen mértékben fontosak, és határoznak meg minket. Ők azok, akik szerint a nők kötelessége, hogy szépek legyenek. “Nő létedre így v úgy?” Sorstársak. Akikkel össze kellene fogni, hogy ne zúzzon darabokra az elvárás!

Hát a nagy büdös lószart! Én azért akarom felvenni a ceruzaszoknyámat, mert imádom, és tetszem magamnak, mikor a tükörbe nézek. Azért vágatom rövidre a hajamat, mert ahhoz van kedvem, mocskosul jól áll, és ha már ősz öreganyó leszek, akkor lehet, épp kontyban fogom hordani, ha nekem az lesz a jó. Azért sminkelem magam, mert nekem tetszik a szempillaspirál, és lefosom, hogy kb. ennyire futja időből és képességből. Van rajtam kb. 6 kiló plusz, olyan a hasam, mintha egy kib@szott övtáskát hordanék non-stop, mert szültem hármat, mert nem akarok kés alá feküdni, és rohadtul nincs kedvem este 9-kor hasizmozni. És? Számít? Nem. Marhára nem!

Na, én ezt akarom tanítani a lányomnak és a fiaimnak, és nem a sarokreszelés tudományát!